AURA II.

Jön!

OSVALD AJNA: AURA 2. RÉSZ: SOHAORSZÁG


Hanna élete egyik legfontosabb döntése elé kerül.
Amikor azt hiszi, hogy végre helyükre kerülnek a dolgok, egész világa atomjaira hullik szét. A számára legkedvesebb személyek veszélybe kerülnek. Vajon létező hely a titokzatos Sohaország? Sikerül Hannának megtalálnia az ide vezető utat? Kiben bízhat meg, és ki az, aki nem a valódi arcát mutatja?
Hannának sok titkot kell felderítenie. Mindeközben a sötét angyal a háttérből figyel, s kivár…
RÉSZLET A HAMAROSAN MEGJELENŐ SOHAORSZÁGBÓL
„Lenyomom a kilincset, de az ajtó természetesen zárva van. Az üvegrész elég nagy ahhoz, hogy átférjek rajta – mérem fel a helyzetet egy szempillantás alatt. Leveszem Jimmy Choo magassarkúmat.
– Remélem, egyszer majd megbocsátasz ezért! – célzom sza-vaim a lakk csodának, és egy határozott mozdulattal az ablakra csapok vele. Az üveg engedelmesen, millió szilánkra törve szakad be. Ahhoz képest, amilyen zajra számítottam, egészen halk a csörömpölés. Gyorsan kiverem a keretbe szorult maradék üveget is, hogy ne vágjam meg magam, ahogy átmászok a nyíláson. Egy pillanat sem telik bele, a padlón landolok. A jógaórák nem múltak el haszontalanul… Ha a fenekem nem is lett olyan formás tőlük, mint szerettem volna, de legalább a rugalmasságomat karbantartottam.
A kis portafülkéből már könnyedén bejutok az épület többi részébe. Óvatosan haladok a folyosón, de nem hallok semmi gyanúsat. Hmm. Fellélegzem. Lehet, hogy csak a képzeletem játszott velem, és nem is innen jött a furcsa zaj?
Beérek a kutyák közé, a klubhelyiségbe. Az ebek boldog farokcsóválással üdvözölnek, bársonyos buksi fejükkel egymást arrébb fúrva tülekszenek simogató kezemért. Úgy látom, megvan mindegyikük. Itt van Candy és az a monoklis kis keverék is. Megnyugszom. A telefonomért nyúlok, hogy ismételten megpróbáljam Valeryt elérni és beszámoljak neki a történtekről. Ekkor szúrom ki, hogy itt tolong a többiek között Arthur is, Valery kutyája. Ezer közül is megismerném a testes, szakállas goldit.
– Te meg hogy kerülsz ide? – nyúlok felé automatikusan, hogy megsimogassam, de kezem megáll a levegőben.
Vérfagyasztó sikoly dermeszt mozdulatlanná.”
Hanna by Kocsondi Nelli.
​​