AURA I.

“AURA – A láthatón túl

Egy yorkshire terrier és gazdája felejthetetlen története.”

 

“Mit lennél hajlandó feladni a szerelemért?”

Hanna, a 25 éves érdi lány mindent odadob. Imádott karrierjét, szerető családját, gyerekkori barátait. Átutazza a fél világot, hogy kedvesével lehessen. Hátrahagy mindent, kivéve egyvalamit: Aurát, hűséges, tűzrőlpattant yorkshire terrierjét, akinek hála az is elénk tárul, hogy milyen a világ kutyaszemmel.
Az ambiciózus páros fel van rá készülve, hogy nem lesz könnyű új életet kezdeniük a nyüzsgő New York szívében, de ami valóban vár rájuk az minden képzeletüket felülmúlja. Az események pörgő láncolata életveszélyes kalandokba sodorja őket, ahol összemosódnak a szerepek. Ki az igaz szerelem, ki a barát és ki az ellenség?
Hanna képes lesz hűnek maradni szerelméhez vagy a végzet az arrogáns, titokzatos, ámde észvesztően jóképű olasz üzletember karjaiba sodorja? És legfőképpen, hű tud-e maradni Hanna önmagához az emberpróbáló fordulatok között? Ha meg akar küzdeni a jövőjéért, előbb szembe kell néznie múltja kísértő titkával.

1. fejezet –Aura

A nevemet akkor kaptam, amikor első ízben csapott meg a szabadság szele. Ekkor háromhónapos voltam. Mami ragaszkodott hozzá, hogy a lakásban maradjak, amíg meg nem kapom a kötelező oltássorozatot, és ez bizony beletelt némi időbe.

Azon a szép napon, amikor végre kivitt az ölében a házból, mint mondja, súlytalannak érzett. És amikor letett a fűbe, jó darabig csak ültem ott, csillogó szemmel hunyorogtam a napfénybe, az orromat pedig csavargattam a finom tavaszi levegőben. Szerinte olyan volt, mintha valami nem evilágit kémlelnék. Valamit, ami csak számomra érzékelhető, mert félig én is annak a láthatatlan dimenziónak vagyok a része. Így lett a nevem: Aura.

A láthatón túli.

Tudom, észbontó okfejtés. Kiakasztó egy kétlábú a mami, de azért imádom nagyon, még ha csattan is rajtam jó nagyokat örök eredetisége.

Nem bántam volna, ha például a Zsebi, Masni, vagy Eper nevek közül választ, de akár a Honey-val is ki lennék békülve – ha nagyon ragaszkodunk a nemzetközi hívónévhez. Mind-mind szép hangzású, populáris név lett volna egy magamfajta yorki lány számára, de Hannának, azaz maminak egyik sem felelt meg.

A nevem nem csak nevetségesen furcsa, de azért is előnytelen, mert a futin nem tudom színlelni, hogy csak azért nem fogadok szót, mert azt hiszem, a másik két Zafírnak szólt a gazdája, hogy induljanak már hazafelé. Aztán a következő nyolc életévem alatt (emberévben ki sem merem számolni, az vajon mennyi) lett alkalmam hozzászokni, hogy mami körül semmi sem szokványos.

Csupán nyolchetes voltam, amikor Hanna hazavitt. Elfértem a két markában, olyan pindur voltam. Én erre az igazat megvallva már nemigen emlékszem, csak onnan tudom, hogy ő folyton felemlegeti. Eléggé bosszantó. Főleg, mert ilyenkor általában hozzáteszi, hogy ahhoz képest most milyen szépen ki vagyok iperedve. Majdnem három és fél kilót nyomok, jegyzi meg, a megjegyzése mellé pedig megpacskolja a fenekem; üreges tenyérrel, hogy olyan hangja legyen, mintha a hájam csattanna. (Ami persze természetesen nincsen rajtam.) Szerencsére ezt csak otthon szokta eljátszani. Épp elég… Mami persze rettentő ideges lesz, ha Robi csinálja ezt vele… És hogy kicsoda Robi? Ő mami barátja. Jó fejnek tűnik, de gyanítom, hogy neki köszönhetően fordult fel az életem fenekestül.

Merthogy nem sokkal azután, hogy Robi színre lépett, mami hatalmas táskákat vett elő az előszobai beépített szekrényből és pakolni kezdett. Napokon át pakolt, a ház pedig gyanúsan csendessé vált. Utálom, amikor nélkülem utazik el, úgyhogy figyeltem őt árgus szemekkel. És egyszer csak elém is állt nagy komolyan, a szállítóboksszal a kezében:

– Aura, szeretnél velem jönni?

Letette a nyitott ajtajú dobozt és én gondolkodás nélkül beviharzottam, meg sem várva, hogy befejezze a mondandóját. Mégis, hová gondolt? Sértett ez a kérdés! Hogy tudja egyáltalán elképzelni, hogy nélkülem megy el? Ma már persze jobban megértem, miért magyarázta olyan szájba rágósan:

– Ha velem jössz a Citybe, az hatalmas változás lesz az életedben.

Akkor még nem értettem, mivel fog járni ez a döntés, hiába magyarázta. Mami azt akarta, hogy választhassak. Nem akart önző lenni és magával ragadni. Tudja, hogy imádom a nagyit, a kertet a kis tóval, benne a mulya fejű (de azért szép) aranyhalakkal. Ez viszont már mind csak múlt idő… Én beleolvadtam a  hordozódoboz hátsó felébe és nagy szemekkel pislogtam mamira, hogy tényleg elment-e már megint az esze, hogy azt hiszi, itt maradok nélküle. És akkor mami becsukta a boksz ajtaját, ami megszűnt többé mezei kutyaszállító boksznak lenni. Átalakult egy idő- és térkapszulává.

Így történt, immáron hat hónapja, hogy egy egész napon át dekkoltunk a világ legőrültebb, kétlábúakkal zsúfolt emberfuttatóján – a gazdik reptérnek nevezték –, mert az állatorvos elírta a nevemet az útlevélnek nevezett papírokon.

Mikor kiszabadultunk arról a helyről, azt hittem, végre hazamegyünk, de nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Végérvényesen kiszakadtam mindenből, amit addig ismertem és az életet jelentette számomra. A megszokott, örömteli napi rutinunk egy-két nap leforgása alatt a semmibe foszlott.

Csak hogy teljesen érthető legyen: nem látom többé a barátaimat, a nagymamit és a nagybácsit, nem szimatolom többé körbe az illatos kertet és nem kergetem nyáron a szürkületben a sündisznókat, akik a garázs melletti bokrok alatt laknak. Pedig kerestem őket MINDENHOL: a lakásban, a parkban és SEMMI. Mármint az említett kétlábúakat, nem a sünöket.

Mami azt mondja, nemsokára meglátogatjuk őket, de ő még csak nem is sejti, milyen messze jár az igazságtól. Az én kutyamegérzéseim mást súgnak: ha látom is még valaha szeretteimet a múltból, az nem mostanában lesz. Göröngyös út áll előttünk.

Ha újra választhatnék, Mamival tartok-e, mégsem döntenék máshogy most sem. Mert a látszat ellenére most nagyobb szüksége van rám, mint valaha. És a lényeg az, hogy mi együtt legyünk. Akárhol is, akárhogy is. A kétlábúaknak meg kellene végre értenie egyszer s mindenkorra, hogy nekünk, kutyáknak a gazdánk jelenti a világot.


Olvasnál még? Töltsd ki itt az űrlapot, hogy elküldhessem neked az exclusive ajándék fejezeteket, amik még a könyvbe sem kerültek bele!


Vagy rendeld meg a könyvet ide kattintva!

Vagy keresd a Libri és Líra könyves boltokban.